Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

  

Egy óvoda létrejöttének története 

"Én nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (Csel 26,19).

 

 A történet 1994-ben kezdődött, amikor az akkori lelkipásztor /Bartha Ferenc /szívében megfogalmazódott, hogy indítani kellene a város óvodáiban a hitoktatást, azonban a szívek zárva maradtak az Isten hívó szava  előtt. Szerette volna visszaigényelni iskolánkat, azonban nem volt ereje a harcot felvállalni akkora volt az ellenállás.1996-ban az új lelkipásztor Szűcs M. Sándor és felesége /Fejes Klára lelkipásztor/  megkezdték a Lélek erejével a hitoktatás beindítását. Csupán az egyik óvodában volt nyitottság abban, amelyik református környéken lett felépítve. / a Bajcsy úti óvodában/ A beíratott 5 gyermek létszámát Isten kegyelme és mérhetetlen szeretete 15 főre növelte. Emlékszem az Úrért dobogó szívvel mentem zuhogó esőben a város egyik végéből a másikba, s az ige szólt:

" Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz, mind te, mind a te házad népe"Ap.csel.16.31.Isten kegyelméből elmondhattuk mindannyian:

"Én nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (Csel 26,19).

Láttunk egy olyan óvodát és iskolát, amelyben egyedül az ÚR az úr. A munkát elkezdtük. Szocialista kormány, szocialista vezetésű önkormányzat és munkahelyeket féltő pedagógusok serege vett körül bennünket. Az önkormányzat polgármestere felajánlotta a lelkipásztornak, hogy vegye át az egyház a Bajcsy úti óvodát működtetésre, hiszen küzdenek a fenntartással és a bezárás terve már készen van. S a reformátusság zöme is ezen a területen van. Azonban akkora volt az ellenállás, az aláírásgyűjtés a lázítás, hogy ezt nem vállalta fel a gyülekezet. Sok minden nem volt tiszta és szép, sok minden nem volt kedves az ÚR előtt, azonban mégis Isten látta a szívek mélyét, mert Ő egyedül a szívek vizsgálója. Meg kellett látnunk, ahol Isten munkája elkezdődik, ott a Sátán csatasorba áll. Minden harc, aláírásgyűjtés és háborúság, áskálódás ellenére visszakaptuk iskolánkat és építhettük az új óvodát, a régi szolgálati lakások helyén. Az egyházkerület részéről is óvva intettek bennünket, hogy az iskolát visszakérjük, javasolták az alulról építkezést, az óvoda indítását pedig egyáltalán nem akarták. A lelkipásztor harca az Úr előtt a térdein zajlott. Amikor az óvoda indításához szükséges dokumentumok beadását készítettem elmentünk Miskolcra az ott már működő református óvodába és kértük, hogy a hívő kolleganő nézze meg a dokumentumot, amelyet nagy utánanézés és óvatosság mellett készítettem. Az óvatosság arra irányult, nehogy nagyon nyilvánvaló legyen a keresztyén arculat és ez távol tartsa a szülőket. S ezt a szakmailag jól elkészített munkát egyetlen szóval semmivé tették. Ezt mondta: "Szép, szép, de hol van ebből Jézus Krisztus? Hol van a keresztyénség? Ne félj kimondani!"

Megszégyenített az Úr. De ez olyan szégyen volt, amely mérhetetlen örömöt és biztonságot jelentett számomra. Nem kell félni, hiszen Tiszafüred első református óvodája Isten kezében van. Övé a múltja és övé a jelene, s Ő dönt a jövőről is vele kapcsolatban. Attól kezdve elmúlt minden aggályoskodásom, minden félelmem. Isten kezében volt minden. Nagy volt a nyomás, hiszen az engedélyeztetések után ott álltunk pénz nélkül, emberek nélkül, de Istenbe vetett végtelen hittel. 

 

A munkálatok. 

 

Az Egyházkerület támogatta a felújítási munkálatokat, s ez nagyon jó volt, mert így elkezdhettük a munkát. A lelkipásztor igyekezett minél több embert bevonni a munkálatokba, amely különféle kritikus hangoknak adott táptalajt. De az, hogy mennyire bölcs gondolat volt, azt csak most ennyi idő elteltével értettem meg igazán, amikor 2011. május 26-án emberért, emberi dicsősségért taposták megtévesztett, hazugságokkal félrevezetett emberek Isten házának Szent helyét. S az egyik szülő azért való mérhetetlen fájdalmában / amiért azok, akik az iskola és óvoda létrejöttét ellenezték, most rágalmazó szavakat kiáltanak a lelkipásztorra/ mondta, hogy ott ő akkor gyermekként, az édesanyja unszolására vett részt a munkálatokban, s ma, mint szülő látja, hogy gyermekei azon a helyen jártak óvodába, ahol Ő akkor dolgozott, szeretetszolgálatban. Milyen öröm volt ez, s milyen fájdalom, hogy most azok gyalázzák meg a lelkipásztor emlékét és feleségét, s az Úr Szent helyét „az intézmény érdekéért," akik annak idején a létrejöttének megakadályozásáért tüntettek. /lásd.2011.május 26.-i presbiteri jegyzőkönyv./Megértettem, hogy csak azok tudnak az Úr előtt tiszta szívvel harcolni Isten ügyéért, akik maguk is részesei, cselekvői Isten akaratának és képesek nem magukért, hanem Isten ügyéért küzdeni. Azt is megértettem, hogy:

„… nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. „ Ef.6.12.

 

 

 

1997 februárjától kezdődően nem volt megállás. Az intézménynek készen kellett lennie, hogy megtörténjen az átadás és a gyermekeket fogadhassuk.

http://www.nezzjezusra.hu/keptar/tfured1997.wmv

Nem volt könnyű a gyermekek gyűjtése. Semmiképpen nem akartunk más óvodából gyermekeket elhívni, mert nem békétlenséget, haragot akartunk szítani, hanem valami mást mutatni az emberek számára Isten kegyelméről és szeretetéről tenni bizonyságot. Az iskolai osztály átadása megtörtén 1997 szeptemberében, azonban az óvodai csoportszoba még nem volt készen. Mindkettőből hiányzott a fűtés, így az engedély ideiglenes volt. A munkahelyem ott kellett hagynom, mert egyébként nem vehettem volna részt az óvoda szervezésében. Ott álltam munkahely és pénz nélkül emberi szemmel nézve teljes bizonytalanságban. De Isten lelke hatalmas erőt adott. Bennem volt az ige:

"Szemeim a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van. Nem engedi, hogy lábad inogjon"121.1-3.

 

 Az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat./Zsolt.33.18/ 

 

Bizony szükség volt az erőre, hiszen a 26 kisgyermekkel a lelkészházaspár nagyszobájában kezdtük el a munkát, az óvodai nevelést, nehogy elveszítsük a gyermekeket. Minden kezdetleges volt. S körülöttünk három jól felszerelt óvoda. Csak az Úr tartott. Amikor megtörtént a műszaki átadás, még mindig nem volt fűtés, nem volt engedély, de be tudtunk menni a csoportszobába, amelynek berendezéséhez az akkor még II. sz. óvoda, ma Nyitnikék óvodától kaptunk leselejtezett bútorokat és néhány feketetőt, valamint a Karcag egyik óvodája küldött fektetőket. Az ágyhuzatokat dolgos kezek készítették. Iskola, óvoda és gyülekezet egybeforrva segítettük egymást. Éreztük, hogy ennek a nem mindennapi időnek cselekvő részesei vagyunk. Valami készül, valami érik, amihez mi egyen-egyenként kevesek vagyunk, s a magunk erejére nem támaszkodhatunk.

 Hajnalban keltem a hogy a hűvösödő idő  ne legyen akadály, s a gyermekeket ne a hideg várja. Egy szieszta kályha óvodai és iskolai csoportjába tologatásával próbáltam a hőmérsékletet elfogadhatóvá tenni. Aki már alkalmazott ilyen eszközt, annak tudnia kell, hogyan lehet egy ilyen kályhával egyenként kb. 50 négyzetméteres helyiséget, folyosót stb. befűteni. Segített még ebben egy villanymelegítő is. Közben az elégtelen fűtés következtében, a frissen letett parketta felpúposodott, olyan volt a csoportszoba, mint egy dombvidék. Emberi ésszel felfoghatatlan hogyan volt ez lehetséges, mintegy 3 hónapon keresztül. Mégsem éreztem fáradságot, s nem volt hideg sem és az Úr Isten a gyermekeket is megtartotta. S imádságaink szálltak az Úr felé. S város azt nézte, hogy mikor dől be az intézmény és mikor viszik el a gyermekeket. De az Úr nem engedte el őket. Minden szögletben, minden szívben az Isten csodálatos szeretetét éreztük, akkor is, amikor "le cigány- óvodáztak" bennünket, akkor is , amikor egyik kolleganőm meglátogatott bennünket, mert nem hitt a fülének, hogy ilyen helyzetben és körülmények között lehetséges gyermekeket megtartani. Senkit nem zavart, hogy engedély nélkül működünk, az Úr eltakart mindent. Ez a bizonyságtételek ideje volt.

 

 „Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” Mt.22.14.

 

 

Amikor az engedélyt megkaptuk, minden törvényessé vált. Csupán egy szomorúság volt bennünk, hogy azok nem voltak ott, akiknek ott kellett volna lennie. A meghívott és a református óvodába várt gyermekek nem voltak ott és nem jöttek a pedagógusok sem. De aki ott volt, abban a nehéz időben az azért szíve teljes szeretetével volt jelen.

SZERETET. Ez a kulcs az ember szívéhez, azonban nem hallották meg reformátusaink a Krisztusi szeretet hívó szavát, nem jöttek, a mi megkeresztelt gyermekeink, hogy betöltsék azt a helyet, amelyet Isten számukra készített. Nem jöttek, mert valami mást vártak. Nem a Krisztusi szeretet hívó szavára vártak, nem jöttek ki hitvalló reformátussá. De az akkori presbitérium egy része meghallotta, s a jó szándékú emberek annyi szeretettel vették körül a mi kis hátrányos óvodánkat, hogy ma is megdobban a szívem, amikor rágondolok. Nem volt élelemre gondunk, gyümölcsre, süteményeket szinte naponta hozták a szorgos kezű emberek. Semmink nem volt, mindent ajándékba kaptunk. Csak a mennyei ajándékozó tudhatta, hogy hány ablak van az óvodán, mert még ma sem tudom,  de pontosan annyi függönyt, annyi sötétítőt hozott a kamion, amennyire szükségünk volt. Bútorzatot is, ami kellett. Az elkészített rengeteg pályázatból arra kaptunk, amire szükségünk volt. S mint ahogyan a csodák történhetne: „lett” minden Istenünk teremtő szavával. Semmi nem emberi okosságból, hanem mennyei szeretetből. Nem volt pénzünk, de volt Mindenható, Teremtő Mennyei Atyánk. Megértettük az igét:

 

„31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? 
  32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. 
  33. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. 
  34. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. „Mt.6.31-32.

 

A külső szépítést és parkosítást egyik presbiterünk felesége végezte K .H. Amikor megkérdezte, hogyan képzelem, azt válaszoltam, hogy legyen benne a szereteted.   A kertészmérnök, az Isten alkotó tervéhez való alázattal ültetett. Itt értettem meg, hogy ez az alázat kell, hogy életünk minden pillanatában benne kell, hogy legyen. Ez a művészet

 Miközben a  lelkipásztor úgy öntötte a gyermekeket az óvodába, mint kosárból az almát. A 26 gyermek létszáma 34-re növekedett. Két csoportba kellett tenni őket, mert már nem lehetett ezt a sok kisgyermeket együtt tartani. Boldog voltam, amikor kolleganőt kaptam, a másik óvodából, aki szintén ott hagyta munkahelyét, mert engedett az Isteni hívó szónak. Jött valaki, aki komolyan gondolta hitét, s komolyan vette elhívását.

Sok probléma származott abból, hogy a lelkipásztor felölelte a hátrányos helyzetű gyermekeket, hiszen amikor megszólította a reformátusokat többek között ez volt az ellenállás érve. Milyen különös, akkor Jézus példázata volt erőteljesen a szívemben:

 

 „1. És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: 
  2. Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. 
  3. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. 
  4. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. 
  5. De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 
  6. A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 
  7. Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. 
  8. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. 
  9. Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. 
  10. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. „Mt.22.1-10

 

Bizony Isten,hívó szavára nem mindenki válaszol azonnal igennel. Csak le ne késsen a királyi menyegzőről.

 Annyira szerettük volna látni gyülekezetünk fiatalságát, gyermekeit, szerettük volna, ha erőteljesen ragaszkodva vallásukhoz, őseik örökségéhez akarták volna együtt építeni gyülekezetünket.

image001.jpg

 folytatása köv.

2001.

 

A mappában található képek előnézete Hogy higgyenek benned!

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Boldog Sport út 31

(Soltész Anett, 2013.01.05 20:55)

az Istentől küldött munkatársad a mai napig is visszasírja a Bajcsy úti óvodát!! Nem Isten hívó szavára, hanem emberi unszolásra érkezr



A kolléganőd
nem isten hívó szavára, hanem emberi unszolásra érkezett, a mai napig is visszasírja a Bajcsy úti munkahelyét!! Az a baj, hogy ezt Te is nagyon jól tudod!! Ha mégis az ellenkezőjét hiszed, ki kellene vizsgáltatni magad!!!





Re: Boldog Sport út 31

(eszter, 2013.01.06 13:55)

Kedves Anett!
Sokkal jobban örülnék, ha fel mernéd vállalni a neved, de te tudod, hogy mi az oka annak, hogy nem teszed.
Azt írod, hogy a cikkem tele van valótlanságokkal? Te ezt honnan tudod? Ott voltál? Nem gondolom, hiszen senki nincs már ott azok közül akik azért voltak ott, mert komolyan hittek abban, hogy Isten szeretete felolvasztja a szíveket.
Hogy ki milyen unszolásra jött, vagy ment én nem tudom, mert a szíveket én nem tudom megvizsgálni, az egyedül Isten dolga.Bizonyára te felhatalmazást kaptál minderre. Számomra a végeredmény a lényeg, az , hogy ott van. Volt idő, amikor az emberek azt sem merték felvállalni, hogy milyen vallásúak.Volt idő, amikor emberek harcoltak az egyházi intézmények ellen, s ma nagy hithősök. Ez nem baj, az viszont igen, hogy emberek álnév alá bújva, idegen cím alatt, másokat bemocskolva, s már a látszatát is elvetették annak,hogy a szeretet nevében tegyenek dolgokat. Talán el kellene gondolkodni azon, hogy jól van ez így?Ezt mondtam korábban és ezt mondom most is:De én hiszem, hogy akkor is az ÚR, az ÚR. S eljön a nap, amikor: "a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úr szent tulajdona"Zak.14.20. Kedves Barátom! Talán ismerős Ismeretlen?! Miért harcolsz?Én bántottalak téged? Nem hiszem! Gondold csak végig.Tőled mit vettem el,s tőlem mit vettek el emberek. Mégis gazdagabb vagyok, mint azok, akik megfosztottak becsületemtől, munkámtól, hívatásomtól.Gazdagabb vagyok, mert enyém a kegyelem.Légy te is gazdag, Isten hívó szava neked is szól: "Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt."

Hatvan Kuzsinszky út 22

(Szó Virág, 2013.01.05 20:49)

Az Istentől küldött munkatársad a mai napig is siratja a Bajcsy úti óvodát, emberi unszolásra és nem Isten hívó szavára hallgatott. Az a baj, hogy Te is éppolyan jól tudod ezt, mint ő.A "cikked"" tele van valótlanságokkal és ferdítéssel.Ha ezzel nem vagy tisztában, ki kell vizsgáltatni magad!!


Hatvan kuzsinszky út 22

(Szó virág, 2013.01.05 20:41)

eszemes@indamail.hu

(eszemes, 2011.04.07 22:50)

Ma látszólag nem az Úr az úr, abban az óvodában.

Re: eszemes@indamail.hu

(eszter, 2011.04.07 23:00)

De én hiszem, hogy akkor is az ÚR, az ÚR. S eljön a nap, amikor: "a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úr szent tulajdona"Zak.14.20