Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kilencedik

 Tisztelt Választási Bizottság!

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztus által!

Önök egy a presbiterválasztással kapcsolatos jegyzőkönyvet bocsátottak rendelkezésünkre. Sajnáljuk, hogy Önök azokat az embereket, akik a törvénytelenségeket szóvá tették minősítik, megítélik.

Megtehetik, mert emberi akarat folytán Önök kerültek abba a helyzetbe, hogy döntsenek és megítéljenek bennünket. Köszönjük észrevételeiket. Bár sok dolog van, amellyel nem értünk egyet, ám ezt más úton próbáljuk meg bebizonyítani.

Tudjuk, hogy egyedül a mi Urunkban és a mi Urunk által van igazság. Azt is tudjuk, hogy egyedül neki van hatalma mindazt kihozni a világosságra. Mi csupán azt nem értjük, mi az oka annak arra a félelemnek, amiért mindezt vállalták? Nem bíztak abban, hogy a gyülekezet Isten kegyelméből helyes és bölcs döntést hoz? Hogy minden emberi módon minden eszközt megragadva próbálták elnyomni ezt a „kisebbséget”?

Valóban ez a „kisebbség” hangos? Talán azért mert nem állt oda meggyalázva a gyülekezet Isten számára szentelt helyét, a parókia udvarát és nem lázított fel embereket lelkipásztora és presbitériuma ellen azon a demonstráción, amelyen Önök valamennyien jelen voltak, Nt.Nagy Kálmán és Szabó RichárdTiszteletes Urak kivételével. Mert igazságnak tartottuk és tartjuk, mindazt, amire Isten igéje tanít. Nem emeltünk kezet Isten felkentjére, a gyülekezet lelkipásztorára és presbitériumára.

Köszönjük az Úrnak a tükröt, amelyet elénk tartottak, ám ne feledjék ez a tükör kétoldalú, hiszen Önöknek is látniuk kell önmagukat benne.

„ Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és az után gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.” Lk.6.42.

Bizony nincs nekünk jogunk egymás szemére vetni semmit, mert belenézve abba a tükörbe, amelyet Urunk tart elénk látnunk kell, hogy nyomorult bűnösök vagyunk. Odáig jutottunk, hogy gyalázzuk és leköpjük őt, mert minden egymás ellen való cselekedetünk a mi Urunk gyalázata. Isten hatalmáról beszélünk, és közben azt nézzük, hol van a többség, hol van a hatalom és mi a mi érdekünk.

Igazuk van! Ennek a „kisebbségnek” van veszíteni valója: annak a gyülekezetnek léte, ahová Urunk belehelyezett, ahol nem „érdek látogatóként” hanem Isten igéje után vágyva vagyunk jelen.

Igazuk van! Önös érdek, mert szeretnénk, ha gyülekezetünk azt az Urat szolgálná, akiről szól a Református Egyház és úgy, ahogyan beszél róla: Ez a mi önös érdekünk és vágyva vágyunk rá, hogy ez a mi közös érdekünk legyen.

Sōla Scriptūra    Sōlā fide    Sōlā grātiā     Sōlus Christus   Sōlī Deō glōria 

 

 

Ezt kérjük a mi Urunktól, hogy így legyen egyházunkban és gyülekezeteinkben.

Tiszafüred.2012. január 30.      Tisztelettel: