Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Panasz!?

2012.08.24

Sokáig nem tudtam, hogy hogyan dolgoznak a kommunisták, csak hallottam róla.Pedig abban a rendszerben éltem az életem nagy részét. Ma már tudom, hogyan munkálkodtak! Tudom és látom, hogyan állítanak lesbe embereket, hogyan kerítenek be hálóikkal, /felhasználva ellene még rokonait is/s ejtenek fogjul olyanokat, akik nem is sejtik, hogy rabságban vannak. Én kiállok és mondom, mert nem kell az igazsággal bújkálni. Ahhoz nem kellenek társak, nem kellenek hamis tanúk. Az igazságra törekvő ember nem akarja elpusztítani a másikat, hanem meg akarja menteni, mert szereti. Pedig tehetné, pedig tehette volna!

Azt mondtam, hogy kommunisták,de hiszen nem!Sokkal inkább báránybőrbe bújt farkasok.Farkasok, akiket az éltet, hogy öljenek, mert húst esznek, a bárányok húsát.

Tisztelt Carl Einchhorn!

Panasszal élek, mert az ön " Isten műhelyében "c. könyvében szereplő írásával bajba sodort engem. Mivel olyan dolgokról írt, amely sokaknak nem tetszik.Lehet, hogy az Evangéliumi Kiadó és Íratmisszió is tiltólistára kerül?Lehet, hogy Öntől is elveszik majd a tanítás jogát?Hát, bizony ilyen idők következnek.Olvastam valahol,valami hasonlót:"hogy senki se vehessen vagy adhasson"...Nem írom le hol van és mi, mert még perbe fognak miatta, hogy a Bibliából idéztem.Ma ez történik egy meg nem nevezett városban, meg nem nevezett emberek által.

De dicsősség Istennek szabad vagyok, amíg az igazságért börtönbe nem csuknak, hiszen az az ember már mindent elvett tőlem, aki az élén áll mindezeknek.Teheti, mert Isten megengedi neki.de az én fegyverem rettenetes:MEGBOCSÁTOK! De tudjátok miért?Mert nekem is megbocsátott az Isten.

 

 Minden ütésed, átkod

Hiába ellenem.

Szörnyű a fegyverem:

Megbocsátok./Illyés Gyula:Szörnyű fegyver./

 

 

Ez az áhítat volt feltéve:2012.08.09-én!

Hááááááááááááát!

 NAPI ÁHÍTAT

Ma 2012 augusztus 9. csütörtök, Emőd napja van.

Összeegyeztethetetlen ellentétek

Mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? És hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? 
(2 Kor 6, 14-15)

Ne próbáljuk mi összeegyeztetni azt, amit Isten szétválasztott. Ahol igazság van, ott békesség, igazi élet van, de az igazságtalansággal és bűnnel békétlenség jár együtt. Ott a halál uralkodik. Nagyon gonosz dolog elmozdítani azokat a határköveket, amelyeket Isten állított. Élesen szét van választva egymástól az igazság és igazságtalanság, a világosság és a sötétség területe. Nem bizonytalan határ ez. Nem lehet egyszerre mind a két területen mozogni. Jól ismert az a fáradozás, amivel el akarják tolni a határokat: „Nem kell azt olyan komolyan venni!" - „Ne légy olyan merev és türelmetlen!" - „Egyszerűen nem él meg ma az, aki a Biblia szerint akar élni!" Igaz, az egész üzleti életet átszövi az igazságtalanság és a társadalmi életet a hamisság. Aki isteni szabály szerint cselekszik, megütközést kelt, és sokszor lehetetlenné teszi magát. De mégsem szabad elegyíteni. Aki a sötétség területének szabályait követi, az kizárja magát a világosság birodalmából.

Krisztus és Béliál, a két vezér kiengesztelhetetlenül állnak egymással szemben. Krisztus az üdvösség hozója és közvetítője, Béliál a pusztító. Krisztus megmenti az embert, Béliál szakadékba taszítja. Az első összegyűjti az embereket, a másik szétszórja, harcra uszít mindenkit mindenki ellen. Az első jó magot vet, a másik konkolyt. Maga Isten szerzett ellenségeskedést a kígyó és utódai, Éva és utódai között. Az asszony magva, Jézus, az egyetlen igaz ember; örök ellenségeskedéssel áll szemben vele az ördög és követői. Akik Jézuséi, soha nem elegyedhetnek össze a sötétség embereivel - azok gyűlölik őket és nem is érzik jól magukat a társaságukban. Nem tudják elfogadni életmódjukat. De éppen így elviselhetetlen a világosság fiai számára a Sátán gondolkozásmódja. Szakadék ez, amelyet nem lehet és nem is szabad áthidalni. Hívőnek a hitetlennel nincs közössége. A hívők azonnal megértik egymást még akkor is, ha előzőleg nem ismerték egymást. A világ csak az övéit szereti, Jézus gyülekezete neki idegen test. Milyen visszás és érthetetlen, amikor egy hívő hitetlennel köt házasságot, vállalva vele a legbensőbb közösséget a természetes élet területén. Együtt élnek és belsőleg mégis idegenek egymás számára.

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.